A mai kisvárost három település Keresztúrfalva, Keresztúr /mező/város és Timafalva 1884-be történt egybeolvadása hozta létre. Ehhez csatlakoztak a jelen korban (1926) Fiátfalva, majd (2004) Betfalva.
Névadónk a Szent Kereszt (Santa Croce). Annak középkorban szokásos urazása Domine Croce, Kereszt Úr szolgáltatta a helységnevet. Alátámasztja ezt a Római Katólikus Plébániatemplom védőszentje is, a Szent Kereszt. Ugyanakkor a helység fölé magasodó "Jézuskiáltó" és a rajta álló kereszt is a város nevével van összefüggésben. A "székely" előnevet elsőként egy 1548-ban keltezett irat tartalmazza. Ezt a jelzőt a szentistváni Magyarország közel félszáz hasonló nevû településének megkülönböztetési igénye indokolta.
Székelykeresztúr az Erdélyi medence keleti szélén, a Küküllő menti dombvidék peremén, a Nagyküküllőbe ömlő Gagy-vize és a Szőke-Nyikó által kialakított hordalékkúpon, 390 m tengerszintfeletti magasságban fekszik. Évi középhőmérséklete 8.9ºC; az évi csapadékátlaga 620mm. Földművelésre alkalmas voltát a napsütésben gazdag, széles folyóvölgy bíztosítja, alkalmassá téve az őskori ember itteni megtelepedésének. Legkorábbi nyomai mintegy 7000 évvel ezelőttről, a korai neolitikum idejéből származnak. Ez a nagyon gyér népesség a bronzkorban (Kr.e. 2500-800) bizonyosan egy népmozgás következtében látványosan elszaporodott. Ebből az időből származnak a város belterületének legkorábbi szorványleletei. A vaskort (Kr.e. 800 - Kr.u. 106) egy kelta temetkezés bizonyítja (Ughy-féle téglagyár). A vaskor második felében megjelenő dák népcsoport a "Fenyő-alján" mutatható ki. A római korról (120-250) egy zatai temető és egy kisszámu éremlelet (Sósfürdő kútjának kotrása) tanuskodik. A népvándorlás időszakát a germán eredetű Gótok megjelenése igazolja. Az őket elűző Gepidák jelenlétét egy 5-(6?) sírból álló kis temető bizonyítja (Kereskedelmi Bank mögötti garázsköz). A VII. században megjelenő szlávok sok határrészen kimutathatók. Egy késői csoportjuk erős avar hatást bizonyít (Fiátfalva-Nagyerdő földje). Egy X. századi szláv lelet bulgár (?!) - szláv jelleget mutat (Katustava, Máthé-pince). Tény az, hogy szorványos szláv lakossággal találkozhatott a honfoglaló magyarság.
Keresztúr történelme az alapítástól napjainkig. Az első régészeti adatunk Szent István korára keltezhető (Gyárfáskert-Hajnal negyed).
Írott forrásaink csak a XIV. sz.-tól vannak. A régészeti kutatás alapján szükséges kiemelni: az 1200-as évek körüli leletanyag ugrásszerűen megnövekszik és a Gimnáziumkerttől a Róm. Kat. Templomig húzódó területen kimutatható. Ez a népességnövekedés nem magyarázható a gyárfáskerti szorványleletekkel. Valószínüleg ekkor érkezett a magyarság székely eleme helységükbe (és a vidékre). Teljesen megváltoztatták a település rendjét, de magyar kulturával rendelkeztek és magyarul beszéltek. Ennek bizonyítéka: a más helyre való telepedés, ugyanolyan régészeti anyag léte mint a korabeli ország más területein és színmagyar dülőnevek (a szláv luka-lok = legelő szó is egy magyarosított, de hozott szóra utal). Ők a templomépítők. Itt építették fel az egész Erdőhát - Keresztúr - Udvarhely környéke és a Homoródremete legnagyobb plébániatemplomát.
Nem véletlen tehát, hogy helységünk első írásos említésekor - 1333-ban - a keresztúri Jakab pap fizette a fentemlített tájegység legnagyobb pápai tizedét (23 báni dénárt - amikor Udvarhely csak 17-et). Ugyanakkor a második alkalommali bejegyzés első soraiban ezt olvashatjuk: "in primis" = elsőnek is. Ez kézenfekvő utalás arra, hogy környékünk papjai, a legfontosabb egyházközségbe állomásozó megbízottaknak hozták a befizetési kötelezettségeiket. Keresztúr fontosságával kapcsolatos a következő írott adatunk is. Ez Zsigmond király itt tartozkodásával kapcsolatos. 1395 január 3-4.-én a moldovai hadjáratát előkészítendő, 3-4 oklevelet bocsátott ki "in KERESZTWR". A király és a kancellária jelenléte számunkra azért is fontos mert Keresztúr székközponti jelentőségét mutatja, amiről csak 1477-ből van írott említésünk. Ezt megelőző időkből, 1459-ből származik viszont az első mezővárosi minősítése helységünknek. Azt is érdemes kiemelni, hogy akkor két falu - Firtos- váralja és Pálfalva - határvitáját odották meg "in Opido Keresthwr". Az első emlí- tés viszont nem jelenti a mezővárosi minősítés elnyerésének időpontját is. Alapos gyanuk szerint ezt a rangot 1427-ben nyerte. Ebben az időben - XV.sz. - sokat változott a helység képe. A helyi régészeti kutatás meglepő eredményei bizonyítják ezt. Eltüntek a földbe ásott un. putri lakások. Felszínre épített boronaházak, pincés kőépületek jelentek meg. Gyakori válik az ablaküveg és általánossá válnak a gazdagon mintázott csempekályhák. Az élénk kereskedelmi forgalom bizonyítékai a muránói (Velence) üveg, losticei sómázas kerámia, steyri és nürnbergi kések tucatnyi leletanyaga. A látványos fellendülést bizonyítja a Plébániatemplom 1459- ből származó szentélyzárköve, amely nagyméretű átépítést bizonyít. Olyan nagyméretű templomalapot raktak le, amely felépülése esetén a korabeli Erdély nagy katedrálisainak versenytársa lehetett volna. A fellendülésnek a közeli Udvarhely székelyfővárosi ambiciói és az 1562-es székely felkelés vetett végett. Például 1576-ban a fejedelem 24 jobbágytellekkel rendelkezett (csak Keresztúr városban). Ugyanott 1590-ben összesen 26 család élt.
A város kiváltságos levelei. Az elsőt Izabella királynő adta ki (1558). Ezt megerősítette Báthory István, Báthory Zsigmond, Brandenburgi Katalin (1629), I. Rákó- czi György (1632). Az utolsót V. Ferenc Ferdinánd 1844-ben "Szitáskeresztúr"-nak.
A reformáció. Erdélyszerte a XVI. század közepén vert gyökeret. Keresztúron 1548 és 1568 között zajlott le. Ennek következtében mindhárom helység - de egy egyházközösség lakói az antitrinitárius (unitárius) hitre tértek. Reformátorunk a brassói Hanterus iskola növendéke (Nagy-)Marosi Sinnyg János. Ugyanakkor itt alapítják az Erdélyben működő 10 középiskola egyikét. 1568-69-ben az intézmény élén Szemerjai Bora Andrást találjuk.
A vásártartási jog. Első írott bizonyítékunk 1590-ből származik "Zentkerezt napián" (szeptember 14). A Szabadságtér átvágásának alkalmából (Romtelecom 1997 - 140cm) azt tapasztaltuk, hogy a piactér teljes hosszában egyetlen épület- nyom sem található. Helyette 25-40cm mélységben egy összefüggő kikövezett ré- teg húzódik. Ennek alapján az a gyanunk, hogy vásártartási jog legalább a XV. sz.-ra keltezhető. Csak ezzel magyarázható az a tény, hogy a főtér északi oldalán csak a mai házak alatt jelentkeznek a régi épületek nyomai.
Erdély szempontjából kiemelkedően fontos esemény zajlott le Keresztúron 1605 február 1-én. A székely főemberek itt választották "székely ispánná" (comes sicutorum) Bocskai Istvánt (csak ezután választhatták Nyárádszeredán Erdély fejedelmévé). Ez a dátum egyuttal a reformárus vallás térnyerésének évszáma is lehet. 1631-ben tanítójuk van, 1632-42 között épüly külön templomuk "pap és mester házaival". Mindezek ellenére a XVII. sz. folyamán alacsony szintre sűllyed. A II. Rákóczi Ferenc vezette Szabadságharc idelyén (1703) három keresztúri "companiaról" tudunk (a fiúszékből toborozva!).
Jelentős eseményünk az 1793-ban alapított Unitárius gimnázium és az azt megelőző templomépítés. Ez utóbbit a katólikusok 1767-ben történt templomvisszafoglalása okozta. A gimnázium alapítása viszont nem csak Keresztúr és környéke, hanem a Székelyföld jelentős részének fontos oktatási intézmény létrehozását jelentett. Fontos szerepet játszott az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc és az ezt követő Makk-féle összeesküvs szellemi előkészítésében.
Az 1867-es kiegyezés itt is erőteljes polgárosodás útját nyitotta meg. 1870-ben Állami Tanítóképző kezdi meg működését. A gazdasági élat fellendűlését segtette az 1888-ban átadott Székely szárnyvasút. 1902-ban Kender és Lenfeldolgozó üzem épült. Művelődési társaságok, kaszinók jönnek létre. A korszak nyomai jelentős építményeiben máig láthatóak. Járásbíróság (ma Korház) 1896. Tanítóképző (ma Zeyk Domokos iskolaközpont) 1912. A Gimnázium új épülete 1914-ből. 1902-től az összeomlásig helyi napilap jelent meg Székelykeresztúr címmel. Ugyanakkor helyi nyomda működik és az unitáriusok saját folyóíratot jelentetnek meg.
Ezt a lendületes fejlődést törte meg a I. Világháború, amiért 144 halottal kellett fizetni. Az ezt követő Trianoni békediktátum következményeként a román állami hatóságok megszüntették az anyanyelvi elemi oktatást (1919 december 1) és a magyar tanítóképzést (1935). Ugyanakkor a Református Egyház, hogy az anyanyelvi oktatást bíztosítsa új felekezeti iskola építésére kényszerült (ma Kúlturotthon 1935) holott a régi is az övéké volt.
Nagy anyagi kár érte a város lakóit egy nagyméretú szélhámosság ("bika-borjú üzlet") megrendezésével, aminek következtében sokan váltak földönfutókká.
Az 1940-es visszatérést ("Bécsi döntés") a keresztúriak - mint Északerdély összmagyarsága - kitörő lelkesedéssel fogadták. A jogorvoslásnak a "számláját" újabb véráldozattal és határrendezéssel kellett megfizetni. Ennek eredményeként, külső erővel ránkdiktált - de belülről kiépített - olyan társadalmi rendszer honosult meg, amely hosszú időre és alapjaiban gyöngítette meg a nemzeti tudatot, a kultúrát, a vallást és erkölcsöt, valamint a munkamorált. Az 1989-es változás az eltelt években ennek terheit cipeli, megsokszorozva a balkáni politika látszat reformjainak eredménytelenségeivel.
