45 éve halt meg a Lófürösztés költője TOMPA LÁSZLÓ
Betfalván született l883. december l4-én, Segesváron kezdte el iskolai tanulmányait, l893-l897 között az unitárius gimnázium tanulója, l902-ben érettségizett Nagyszebenben, ezt követően joghallgató Kolozsváron, s l907-től a sikeres vizsgák után közigazgatási joggyakornok Székelyudvarhelyen, majd rövid ideig ugyanitt megyei főlevéltáros. Az anyavárosban 1919-l943 között Székely Közélet hetilap főszerkesztője, l944-ben a helyi katolikus gimnázium tanára, majd nyugalomba vonul.
Első verseit a Képes Családi Lapok, Székelyföld , Székely Közélet, Zord Idő közlik, l921-ben már önálló kötettel jelentkezett Erdély hegyei közt címmel. Ezt követte az Éjszaki szél /l923/, majd l929-ben a Ne félj! , l940-ben a Hol vagy, ember?, s a háború után többnyire csak gyűjteményes köteteket tett közzé. Publicisztikai tevékenysége ugyancsak jelentős, s az elismerés sem váratott magára, számos díjat ás pályázatot nyert el l920 és l955 között /Zord Idő pályázata, Erdélyi Helikon, Baumgarten díj, Petőfi Társaság jutalma, RNK állami díja/ . A magányos költőt már a húszas évektől az erdélyi líra kiemelkedő képviselőjeként tartották számon, később a legnagyobbak között, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor társaságában emlegették. Vidéki elszigeteltségében is maradandót alkotott, költészete mindmáig a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom példaértékű hitvallása, a kitartás, a sorsvállalás ékes bizonyítéka.
Szülőfaluja és Székelykeresztúr költészetének örök ihletője maradt. „költő voltam már akkor is, amikor a betfalvi kert tavaszodása közben…még egészen kisgyermekként csodálkoztam rá ennek a titokzatos világnak a csodáira… A szinte csak falunk mellett fekvő mezővárosba, Székelykeresztúrra kerültem négy évre az unitárius kollégiumba. Igy sokat lakhattam otthon is, s ebből a korból falusi gyermektársaimmal való nagy labdázásokra emlékszem különösen, meg nyári fürdőzésekre, melyek során néha órákig tartó indián csatározásokat rendeztünk, a part menti berket teljesen megszállva és ott nagy zajjal ugrándozva. Gyakorta volt akkortájt nyáron a naponta kétszeri lófürösztés is..”
A keresztúri tanítóképző egykori diákja, Kicsi Antal irodalomtörténész terjedelmes monográfiájában foglalta össze a költő életútját és irodalmi munkásságát. „A keresztúri évek, a kevés irodalmi vonatkozású adat ellenére, a tudatosabb irodalmi készülődés időszakának tekinthetők. Már csak azért is, mert az első alkotó próbálkozások után, olvasmányai útján itt kezd behatóan ismerkedni a rangos szépirodalommal, itt mozog fiatalabb tollforgatók társaságában.” Tompa László ugyanis a gimnáziumban kapcsolódott be a Tavaszi bimbók című kéziratos diáklap szerkesztésébe és terjesztésébe kollégáival együtt. Sokat olvas, tanárai már ekkor felfigyeltek kivételes irodalmi tájékozottságára, de arra is, hogy hajlamos a magányosságra, „nem sokat viháncoló fiú volt”.
Székelyudvarhelyhez kötötte munkahelye, a családja, l972-ben a Székely Támadt vár szomszédságában lévő lakóházában a helyi múzeum gondozásában közreműködésemmel emlékszoba nyilt. 1999. december l2-én az egykori szülőház helyén épült új lakóház falán betfalvi tisztelői emléktáblát helyeztek el, s 2OO4. szeptember 5-én pedig a helyi elemi iskolát a falu híres szülöttjéről nevezték el, Betfalván talán majd egy utca is az ő nevét viseli.
1964. május 13-án Székelyudvarhelyen hunyt el.
